A világ kevésbé fejlett fertályán már az is ritkaságszámba megy, hogy az amúgy sem túl sok pénzkiadó automata némelyikén befizetést is lehet teljesíteni. Pedig ott, ahol a banki és az információtechnológiában már messze elõttünk járnak, az ATM-ek akár egy komplett bankfiókot is helyettesíthetnek, nem beszélve, hogy ha egy gyors hitelfelvétel után utazni támad kedvünk, a gépen megvásárolhatjuk menetjegyünket is.
A pénzkiadó automaták - az úgynevezett ATM-ek - legnagyobb működtetõje és mellesleg második legnagyobb tulajdonosa az Egyesült Államokban nem bank, hanem egy informatikai szolgáltató vállalat, az Electronic Data Systems. A társaság 11 ezer ATM-et működtet pénzintézetek megbízásából, és ebbõl hatezer az övé is. Az EDS egyben a leginvenciózusabb operátor is: az alatt a három-öt másodperc alatt, amíg a gép lebonyolítja a tranzakciót, és kinyomtatja az elismervényt, rövid reklámokat közvetít, amiért a cég havi 200 dollárt számol fel a hirdetõnek ATM-enként. Továbbá az EDS rábeszélte a bankokat, hogy a pénzkiadó automatákon keresztül bocsássanak legfeljebb ötezer dollár fedezetlen hitelt azonnal a felhasználók rendelkezésére, miközben az EDS folyósításonként húsz dollárt kasszíroz.
Az ATM-eken keresztül nyújtott szolgáltatások is úgy változnak, ahogy az információtechnológia, a banki szolgáltatások és az emberek életstílusa változik. A legfontosabb fejlemény talán, hogy az évszázados, konzervatív banki tradíciókat egyre jobban kikezdik a verseny eddig elképzelhetetlennek tűnt forrásai, mint például a szupermarketek. Az Egyesült Államokban az ATM-ek harmada, Európában pedig 11 százaléka már nem valamelyik bankfiókban található, hanem közterületen, például repülõtéren vagy bevásárlóközpontokban. E tendencia - hogy tudniillik az emberek számára nem szükségszerűen a bankok a legkényelmesebb helyek a készpénz kivételére - Európában a gépek számának évi tízszázalékos növekedését eredményezi, olyannyira, hogy Nagy-Britanniában tavaly - legalábbis a Retail Banking Research nevű brit kutatóintézet szerint - a készpénzfelvétel 80 százaléka ATM-eken keresztül zajlott.
Azért, hogy a számukra legkézenfekvõbb helyen juthassanak pénzükhöz, az emberek hajlandók fizetni is - igaz, csekély összeget - azon tranzakciók után, amelyeket nem saját bankjukhoz tartozó pénzkiadóból bonyolítottak. A pénzintézetek pedig közben felismerték, hogy itt bizony üzleti lehetõségrõl, sõt szükségszerűségrõl van szó, ugyanis ezek az egyenként csekély, ám összességükben mégsem elhanyagolható illetékek késztetik a bankokat fiókjaiktól távol esõ helyre történõ kihelyezésére. Az amerikai Forrester kutatóintézet kimutatta, hogy ötven cent tranzakciós díj felére csökkenti azon ügyletek számát, amelyek egy ATM kihelyezési költségeinek megtérüléséhez egyébként szükségesek volnának, mindemellett a banknak lehetõsége nyílik a versenytársak ügyfeleinek elorzására.
A felmérés során megkérdezett bankok csaknem 40 százaléka számára az így keletkezõ bevétel a fõ érv jövõbeni ATM-stratégiájuk meghatározásában (s csak ezután következett a költségcsökkentés szempontja. További 11 százalék számára jelent a messzebbre kihelyezett ATM új ügyfeleket, illetve lehetõséget termékek, szolgáltatások marketingjére.
Az ATM-ek ugyancsak beleillenek a bankok rutintevékenységébe: egy gépen keresztül lebonyolított tranzakció átlagos ideje 30 másodperc, valamint nyolcadannyiba kerül a banknak, mint a pulton keresztüli kiszolgálás. A bankok egyrészt be szeretnék zárni drága, fõutcai üzleteiket, ugyanakkor szükség van rá, hogy kényelmet biztosítsanak ügyfeleiknek (erre a dilemmára az egyik válasz az ATM lehet, különösen, hogy a modern technológia révén egy fiókintézmény számos szolgáltatását bele lehet gyömöszölni egy utcasarki masinába.
Alapvetõ kívánalommá kezd válni, hogy az ATM-be mint ,,kihelyezett" takarékbanki fiókba betett pénzt a következõ ügyfél kivehesse, megtakarítva, de legalábbis nagyban csökkentve a bankjegyekkel való újratöltést annak minden költségével és biztonsági vonzatával. Vagy például a képfeldolgozó technológia lehetõvé teszi a behelyezett csekkek felismerését és bizonylat kinyomtatását a készpénzfelvét után, illetve az ATM-ekbõl fel lehet majd tölteni intelligens chipkártyánkat készpénzzel, illetve nemzeti fizetõeszközünket euróra vagy más valutára válthatjuk. Sõt Nagy-Britanniában már tíz, különleges tudással felruházott gépet is elhelyeztek: ezek az érintésre aktiválódó képernyõvel ellátott ATM-ek képesek hang, szöveg, grafika és videokép egyidejű továbbítására is.
Az ügyfelek számára a szolgáltatások széles spektrumát kínálják e berendezések, köthetnek jelzálogkölcsön-, biztosítási, betét- és sima hitelügyletet. Kiszámíttathatják például a géppel, hogy mekkora jelzáloghitel felvételére jogosultak, mennyit kell törleszteniük, vagy betétjük mennyit kamatozik bizonyos idõ alatt. S ha már valaki végképp belezavarodott a technikai kunsztokba, vagy testre szabott tanácsra van szüksége, karnyújtásnyira van a videotelefon, amelyen felhívhatja a központ alkalmazottját.
Noha ilyen berendezések majdnem minden pénzintézet környékén megtalálhatók, nem mindenki használja is ki a lehetõségeket (Amerikában például a tranzakciók több mint 80 százaléka még mindig készpénzkivét, Európában a gépek 36 százaléka pedig nem is kínál más szolgáltatást, mint ezt, s csak ötödük tud számlákat kiegyenlíteni, valamint alig több mint harmaduk fogad el betétet. Megfigyelõk mégis azt jósolják, hogy a bankok a mind élesebb versenyhelyzetben különleges önkiszolgáló készülékek felállítására lesznek kénytelenek komoly ösz-szegeket költeni. E gépek aztán már szinte mindent tudnak: rendelést vesznek fel, s színház- és menetjegyet is nyomtatnak. Szükségessé válhat, hogy a kiszemelt helyre egyszerre két masinát helyezzenek el: egyet a gyors tranzakciók lebonyolítására, egyet pedig az idõigényesebb, bonyolultabb műveletek számára.
A kiskereskedelmi láncok is egyre inkább beszállnak az ATM-üzletbe, s keményen dolgoznak, hogy kapcsolatokat és hűséges ügyfélkört építsenek ki márkás és kevésbé márkás termékeik eladása érdekében. Az az elõnyük mindenesetre megvan, hogy rengeteg adatot tudnak gyűjteni a vásárlási szokásokról, s kitűnõ helyen vannak ahhoz, hogy a betérõ vásárlók tömegei szokták meg az automatizált szolgáltatásokat.
(horváth)