Hadat üzent a Microsoft a Jávának. A San Diegóban megrendezett programozói konferencián bejelentette a Windows DNA-t, ahol a DNA rövidítés alatt osztott hálózati, Internet-alkalmazást értenek. A Windows DNA több, korábban már kibocsátott Microsoft-eredményt egyesít, köztük a Visual Studio-beli programfejlesztõi környezeteket, eszközöket. Újdonság benne a Microsoft Component Object Model (COM) internetes használata. A COM-beli komponens egy-egy kisebb feladat elvégzésére alkalmas kód, amelyet a központból küldenek át a PC-n futó Windowsnak. Például a Lotus Noteshez már évekkel ezelõtt elkészült az a programozási segédlet, amellyel komponenst lehet írni. A Microsoft szerint a DNA meggyorsítja a programozást a Windowsra, mint Paul Maritz Microsoft-alelnök mondta: „A Jáva haszna valami olyasmi lesz, amit mi már most adni tudunk. Az, amit mi kínálunk, a már meglévõ operációs rendszer fölött használható."
Még ezt az akciót megelõzõen az Intel és a Microsoft nyílt levelet intézett a Sun Microsystemshez a Jáva szabványosítása ügyében. A nyílt levél írói azt szorgalmazzák, hogy a Sun mondjon le a nemzetközi szabványosítási eljárásban a Jáva védjegyrõl, ezt azonban a Sun visszautasítja. Az e témában tartott sajtótájékoztatón sok érdekes vélemény hangzott el a Sun Microsystems és Jáva részlege vezetõi részérõl.
Alan Baratz, a JavaSoft elnöke szerint a Java sikere nem kis mértékben azon is múlt, hogy a nyelv definíciójának alakítása, fejlesztése során fogadták és folyamatosan figyelembe vették a szakmából érkezõ észrevételeket, javaslatokat. Feltett szándéka a Sunnak, és sokat is költ rá, hogy a Java és két szlogen egyszer s mindenkorra összekapcsolódjon az emberek fejében:
„Írd meg egyszer, használd mindenütt"; és
„Biztonságos hálózati kapcsolat minden szinten az intelligens kártyától a szuperszámítógépig."
Ez a két jelszó összefoglalni próbálja mindazt, amit a mai elképzelések szerint az objektumorientált, hálózati számítástechnika jelent. Érdemes ezért végiggondolni, mi van mögöttük.
„Írd meg egyszer, használd mindenütt!":
Évtizedes álma a számítástechnikával foglalkozóknak a kódkompatibilitás, a programok átdolgozás nélküli áttétele egyik számítógéprendszerrõl a másikra. Az elsõ széles körben elterjedt elképzelés eredménye a Unix és a hozzá kapcsolódó szabványok garmadája. Ez azonban még nem teljes, csak részleges kompatibilitáshoz, nyelvjárások kialakulásához vezetett. Az Interneten azonban ez kevés. Itt már valóban arra van szükség, hogy az egyik helyrõl, az egyik géprõl elküldött, elindított program azt hajtsa végre, amit az alkotója elképzelt, függetlenül attól, hol, milyen környezetben landol. Erre való a Java, hiszen lényege, hogy maga a program megy át egyik helyrõl a másikra, ahol egy közvetítõ rendszer - virtuális gép - értelmezi, bontja le az ott és akkor éppen érvényes utasítások végrehajtható sorozatára. Feltéve, hogy nincsenek Java-nyelvjárások, márpedig a Sun eredeti elképzelése szerint nincsenek, minden mindig mindenütt mindenki számára ugyanazt jelenti.
Van azonban a problémának, mármint a kódkompatiblitásnak egy másik megoldása is.„Írd meg egyszer, használd mindenütt, ahol csak találsz egy Microsoft Windowst!"
A valódi vita a jelmondat két változata körül zajlik. A Java ugyan a Sun Microsystems védjegye de - egyelõre - mindenki ingyen felhasználhatja, elkészítheti a specifikáció szerinti saját változatát. Sõt, mint azt Jim Mitchell Sun-alelnök kifejtette, a védelem csak a névre vonatkozik. Ha a Java-specifikációt az ISO-bizottság elfogadja nemzetközi szabványnak, akkor bárki elkészítheti hozzá a saját programírási környezetét, értelmezõjét, és azt Capuccino vagy más néven piacra dobhatja anélkül, hogy abba a Sunnak beleszólása lenne.
A Microsoftnál más a helyzet, ott minden védett, szó sincs arról, hogy más máshol, mondjuk, ActiveX- vagy Component-értelmezõt készítsen. Ahogy Jim Mitchell fogalmazott:
„A Sun nem a terméket, a forráskódot, hanem a specifikációt adja át az ISO illetékes bizottságának szabványosításra, hogy ezáltal védje meg mindazok befektetéseit, akik költöttek a Javára. A Microsoft azért javasolja a Sunnak, hogy mondjon le a védjegyrõl, mert amit nem tud ellenõrizni, azt el akarja pusztítani. Készséggel megfontoljuk a Java védjegy használatának szabaddá tételét, ha a Microsoft újrafogalmazza az ellenõrzést a Windows specifikáció és elnevezés felett. Lássuk, lépjen a Microsoft, bizonyítsa jóhiszeműségét, tegye nyílttá a leírásokat és az alkalmazásprogramozási csatolók specifikációját..."
A SmallTalkból kiindulva elõbb az Apple, majd jóval késõbb a Microsoft elkészített egy személyi számítógépre való grafikus kezelõi környezetet. A Microsofté terjedt el jobban, ez a Windows. Ahhoz, hogy az ActiveX programocskák vagy a komponensek működjenek, eredményük a képernyõn megjelenjen, erre a futtatói környezetre van szükség. Ahhoz viszont, hogy Javában megírt programmal a felhasználó dolgozni tudjon, nincs szükség a Windowsra, a megjelenítés másképp is megoldható. Vagyis ha elterjednek a mindenki által elfogadott szabványok szerint felépített, egymással szintén szabványos módon adatot cserélni tudó alapegységekbõl, objektumokból felépített alkalmazások, és lesznek olyan számítógépek - Network Stationök az IBM-tõl, Network Computerek az Oracle-tól, Java masinák bárkitõl -, amelyeken a felhasználó ezekkel kapcsolatra léphet, megszűnik a Windows monopóliuma a vállalati és az otthoni számítástechnikában egyaránt.
Ezért törekszik a Microsoft és az Intel a mondat kiegészítésére, és ezért küzd a Sun, az Oracle, az IBM és sok más számítógépgyártó, szoftverfejlesztõ vállalkozás teljes nyíltsággal, vagy akár csak a háttérben meghúzódva az eredeti mondatért. Az alapkérdés az, hogy a PC-s felépítés elnyeli-e a számítástechnika 99 százalékát, valami pici teret hagyva néhány egészen különleges területnek, vagy sem.
Napjainkban már érezhetõ a túltermelés azon a területen, ahol a PC-s felépítés a legerõsebb, az ügyvitelben. Nem véletlen például, hogy a Hewlett-Packard, az árait eddig magasan tartó, megbízhatóságára büszke cég, a PC-gyártási verseny tavalyi harmadik helyezettje alig 1790 dollárért is kínál Pentium II processzoros gépet. Márpedig ha a hálózati számítástechnika bejön, és a vállalatok a sovány kliens mellett döntenek, akkor nemhogy nem fog úgy nõni a kereslet, bõvülni a piac, mint az Intel-Microsoft duó szeretné, hanem éppenséggel szűkülni fog. Ez azonban nem következik be egyik napról a másikra. Még itt van az új üdvöske, a NetPC, még hat a tehetetlenségi erõ, a megszokás, még csak alakulnak a jávás irodai, ügyviteli alkalmazások - bár az októberi Byte egyik cikkírója a legváltozatosabb egyedi megoldásokat említi cikkében.
Itt, ezen a ponton jön be a képbe a másik jelmondat:
„Biztonságos hálózati kapcsolat minden szinten az intelligens kártyától a szuperszámítógépig".
Nem az az érdekes ebben a mondatban, ami benne van, hanem ami nincs. Például a kutya nyakörve a Sun reklámfilmjében, amelyben ott van a Jáva értelmezõ. Vagy a rádiótelefon, amelyet a távolból Jáva nyelven lehet vezérelni, és minden, amirõl csak el lehet képzelni, hogy programozható, hogy elektronikusan vezérelhetõ. Már ma is dominálnak a nem számítógépben felhasznált mikroprocesszorok a világban, és ez egyre inkább így lesz. Ha tehát a Sunnak és a vele szövetségeseknek sikerül elvinniük a dolgot addig, míg megjelenik a piacon az elsõ Jávában programozott mosógép, akkor valóban megszűnik a Microsoft monopóliuma, hiszen minek oda Windows, minek a mosógépbe Pentium, amikor a feladat megoldható olcsóbb, egyszerűbb processzoros, de a Jávát értelmezni tudó eszközzel. Ha pedig a mosógépbe elég a Java, akkor idõvel a számítógépek túlnyomó részébe is elég lesz...
Van a világhálón egy közvélemény-kutató hely. Aki odatéved, azt megkérdezik, arról is, fogja-e a Microsoft támogatni a Javát. A válaszolók 95 százaléka szerint igen. Ez nem jelent mást, mint hogy a válaszolók 95 százaléka hisz a Javában. Márpedig a hit hegyeket tud megmozdítani.
Vargha Márton
Vihar az Internet Explorer körül
Kibocsátotta a Microsoft világháló-tallózója, az Internet Explorer negyedik kiadását. A böngészõ azonnal heves vita kereszttüzébe került. A JavaSoft - a Jáva fejlesztõje, gondozója, a szellemi jogok birtokosa - munkatársai megvizsgálták, és azt tapasztalták, hogy annak a Jáva-értelmezõje nem mindenben követi a Jáva-elõírásokat, azokat az elõírásokat, amelyek nemzetközi szabvánnyá tétele folyamatban van. Tekintve, hogy a Jáva használhatósága a nyílt, objektumorientált programozás alapelvén, a közös szabályok betartásán múlik, nem hagyták annyiban, hanem a szerzõi jog megsértése miatt pert indítottak a Microsoft ellen. A keresetet késõbb kiegészítették egy kártérítési igénnyel is. Az Interneten pedig megindult a vita arról, vajon kinek van joga a módosításra, és meddig nevezhetõ egy nyelv Jávának.
Megnyílt a világhálón a Jáva-lobbysták állomása, ahol a mozgalom alapítója nyílt levelet intézett Bill Gateshez, adna magyarázatot az Internet Explorer körül történtekre, illetve adna választ a kérdésre, hogy megvan-e a Microsoftban az elkötelezettség az egyszer megírt, mindenütt futó Jáva támogatására, elfogadására. Rick Ross kérdéseire a Microsoftnál a Jáva-fejlesztésekért felelõs ember válaszolt, s a válasz nem nyugtathatta meg a Jáva-lobbystákat. Brad Merrill szerint a „Microsoft teljesen JDK 1.1 kompatíbilissá teszi az Internet Explorert, de nem támogat két részt, a natív csatolást (JNI) és a távoli megszólítást (RMI)."
A JavaSoft szerint viszont vagy ötven saját eljárással bõvítették az alkalmazásprogramozási csatolókat, és bizonyosan változtattak azon az eljáráson, amely megmondja, hogy a képernyõ egy pontja milyen színű. A bíróság tisztje lesz eldöntetni, megszegte-e a Microsoft a Sun JavaSofttal kötött szerzõdést. Ha igaz, hogy az Internet Explorer másképp hajt végre programocskákat, mint kellene, az azok vélekedését támasztja majd alá, akik kételkednek a Microsoft nyíltságában. Ha viszont a vád alaptalannak bizonyul, az bizonytalanságot kelthet a szoftverfejlesztõk körében a Sunnal és közvetve a Jávával szemben, és erõsen visszavetheti a szabványosítási folyamatot.