Egyre több helyen cserélik le a szokásos képernyővédőket egy világhálós programra, a PointCastra vagy kezdik használni valamelyik rokonát, a FreeLoadert, Intermind Communicatort, Marimbát vagy After Dark Online-t. Ezek a programok egy új információterítési, -szolgáltatási technológiának, a rohamosan terjedő „push"-nak - magyarul lökés, törtetés, kezdeményezés, taszítás - megvalósítói. Apostolai, az Interneten információt gyűjtő, és a megrendelőnek átlökő programok írói, üzemeltetői szerint sok terhet vesz le a felhasználó válláról. Maga a szó a marketing egyik szópárjának, a „push-pull"-nak egyik fele. Kétféleképpen lehet a vásárlót információval ellátni, az egyik, amit az óriásplakátok, a tévé- és egyéb reklámok képviselnek, a push: nyomják a sódert, a vásárló pedig kiválasztja az informácóözönből, amit használni tud. Ezzel a módszerrel éppen ellentétesen működik a „pull" - húzás, slukk, vontatás. A vásárló az, aki kezdeményez, ő érdeklődik, kérdez, s a válaszban jut hozzá az őt éppen érdeklő információhoz.
A világhálóban éppen az a csodálatos, hogy a hiperszöveg-technikával fel lehet benne ajánlani az olvasónak az asszociációkat, s azok közül ő választhatja ki, merre megy. Vagy ha tallóz, böngészik, megadhatja a címet, s belepillantva a fellelt világháló-állomás kínálatába, kiveheti ami érdekli, majd továbbléphet. Pull technikával jut hozzá, magához vonja, húzza az információt. Sőt ha vannak kedvenc állomásai vagy gyakran változó dokumentumok, amikre szüksége van - például a hét üdvöskéi a fotótárakban -, akkor találhat magának olyan programot, amely rendszeresen felkeresi a kijelölt helyeket, és frissíti a gépen az onnan átvett adatállományokat, anyagokat. De még ekkor is a „pull"-ról van szó, hiszen a felhasználó saját programja teljesíti a felhasználó saját kéréseit.
A push az valami más. Olyan, mint a Magyar Rádióban, mondjuk, az Esti krónika: hallgatja az ember a híreket, s egyszercsak beleüvöltenek a fülébe, hogy milyen autót vegyen most rögtön, ha jót akar magának... Nemcsak azt kapja, ami érdekli, hanem azt is, amiért fizetnek. Nem neki, hanem példánkban a Magyar Rádió - amúgy közszolgálati - műsorának. Az Interneten is így működik a push, elegendő belepillantani egy kicsit a magában forgó - képernyővédő üzemmódba kapcsolt - PointCastba. A CNN-hírek mellett ott vannak a reklámképek, -szövegek, sőt egyre inkább a Jáva- és egyéb technikájú klipek is.
Számtalan „haszna" lehet e technika meghonosodásának az Interneten, a világhálón, elsősorban azon cégeknek, amelyek hirdetésből élnek, de azoknak is, amelyek számítógép-eladásból, Internet szolgáltatásból. Egy idő után ugyanis be tudják kapcsolni a Hálózatba azokat a százmilliókat, akiknek túl sokat kellene tanulniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, mit tudnak a mindennapi életükben az Internet információözönéből hasznosítani, és azt meg is tudják keresni. Ôk lesznek vevők az internetes multimédia-számítógépre s a belőle áradó, könnyen emészthető, felületes információra. VaMá