Hónapok óta izgalomban tartja a magyarországi számítógép- és szoftver-nagykereskedők, hálózatiberendezés-szállítók, rendszerintegrátorok, Internet-szolgáltatók munkatársait egy nagy ívű terv, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által meghirdetett informatikai projekt. Céljai valóban imponálóak, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az Internet terjedése alig néhány éve kezdte megváltoztatni a világot. Meglepő. hogy a közoktatásban, amely köztudottan a legkonzervatívabb közigazgatási intézmények közé tartozik, megjelenik valami egészen új, hatásában egyelőre lemérhetetlen eszköz, mégpedig nem „deviáns" viselkedésű tanárok, hanem a minisztérium jóvoltából. Az MKM megfogalmazásában az Internet eljuttatása minden középiskolába „elősegíti az információs társadalomba való átmenetet", és ehhez úgymond európai szintre fejleszti a közoktatás informatikai ellátottságát. (Bár jól hangzik ez az „európai szint", az égvilágon semmi értelme nincsen, statisztikailag nemigen mérhető.)
Sokrétű, a technológiai és a tartalmi előrelépést egyaránt szolgáló munka indult a nagy cél megvalósítására. Az első szakasz végére, 1998 szeptemberére minden önkormányzati és nem önkormányzati középiskoláig el akarják vinni az Internetet, hat-nyolc számítógépből és egy közös adattárból álló kis hálózatot, internetes kabinetet akarnak felállítani bennük, oktatási és szemléltető anyagokat készíttetni és a hálózaton keresztül elérhetővé tenni az országos jelentőségű közgyűjtemények képi, digitálisan megjeleníthető anyagairól készülő adattárat egy minden lényeges közoktatási információt tartalmazó közoktatási adatbázissal együtt. A célok között találjuk még a határon túli magyarság információhoz juttatását a világhálón keresztül, valamint a diákok esélyegyenlőségét az információhoz, korszerű tananyaghoz jutásban. A következő években a tanárok továbbképzésének lényeges része lesz a felkészítés az Internetre. Hat-tíz ezer tanárt és tanárnőt fognak megtanítani az Internet-kabinet felügyeletére, illetve a szoftverek és a világháló használatára a tanításban. A lebonyolításért az MKM társadalmi informatikai koordinációs irodáján belül újonnan felállított önálló projektiroda felel. Projektvezető dr. Racskó Péter egyetemi docens, a megvalósításban közvetlenül részt vesz dr. Ádám Katalin miniszteri főtanácsadó és Borbola István főosztályvezető.
A projekt azonban - a Matáv és a Versenyhivatal jóvoltából - már az első lépésnél nagyot zökkent. A mintegy 1200 intézmény számára megállás nélküli, teljes körű, 64 kilobit/másodperc átviteli sebességű Internet-kapcsolati szolgáltatásra kiírt első közbeszerzési tender végződött fiaskóval, megismétlése folyamatban van. Az történt, hogy a Matáv versenyhivatali elmarasztalás miatt nem indulhat önállóan, illetve konzorcium domináns résztvevőjeként közbeszerzési tenderen, s erről a konkurencia csak későn, a beadáskor szerzett tudomást. (A Versenyhivatal nem tette közzé a döntést a tender lezárása előtt.) Így történhetett, hogy a csomagot megvásárló 16 Internet-szolgáltató túlnyomó többsége nem indult, a két beadott pályázatot, a Datanetét és az Elenderét pedig éppen a Matáv monopóliumából következő bizonytalanságok miatt értékelhetetlennek nyilvánították. A projektiroda közleménye szerint: „Egyik ajánlattevő sem ad elsősorban a távközlési szolgáltatást illetően olyan megoldási javaslatot, amely bizonyíthatóan alkalmas lenne a kiírásban szereplő feladat határidőre történő megoldására."
Az újabb tender kiírása folyamatban van, azt a tervek szerint gyorsított eljárással fogják elbírálni.
A gimnáziumokat, szakiskolákat ennél a drótvégnél nyilvánvalóan jobban érdekli maga a kabinet - annál is inkább, mert egy számítógépes tantermet Internet-kapcsolat nélkül is egészen jól fel lehet használni a tanításban. Május 31-én befejeződött az igények összegyűjtése, beleértve azt is, hogy a fenntartók mennyit hajlandók áldozni az ügy érdekében, mennyivel egészítik ki a központi keretből az iskolákra jutó összeget. (Az Internet hálózathoz való csatlakoztatás után ez volt a második mozzanat, ahol szerep jutott a jó kapcsolatnak. A fenntartó döntötte el, erőforrásait hogyan osztja meg az intézményei között.) Annak érdekében, hogy a központosított közbeszerzés során minél nagyobb legyen a megrendelt volumen, négyféle csomagra adhattak be pályázatot az iskolafenntartók. Az első az alapcsomag, ezt teljes egészében a központi költségvetés fizeti. A második a kiegészítő, és a harmadik a többletcsomag. Ezekből már önrészt is vállalnia kell a fenntartónak, a kiegészítőhöz kevesebbet, a többlethez többet. A különbség a kettő között az, hogy kiegészítő csomagot az az iskola kaphat, amelyik alapcsomagot. A többletcsomagot viszont a fenntartó egyéb oktatási intézménynek - például általános iskolának - rendelheti meg, haszna ebből a központi közbeszerzés által elérhető árengedmény mellett az is, hogy egy jól kiválasztott, megbízható rendszerhez juttatja a hozzá tartozó intézményt. Végül lehetőség van - a teljes vételár megfizetésének vállalása mellett - a fenntartó egyéb egységei, intézményei számára számítógép, szoftver igénylésére. A központosított közbeszerzést a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatósága végzi el, alapfeladataként.
A május végéig leadott alap-, kiegészítő- és többletcsomag-igények, valamint a kapcsolt központosított közbeszerzéssel megvásárolni kívánt számítógépek, a fenntartó által ezekre felajánlott források összegzése után derül ki egyrészt, hogy végül melyik középiskolának, intézménynek - egészen kivételes esetekben általános iskolának - mit ajánl meg a projektiroda. Ennek az elosztási tervnek megfelelően írják ki a tendert is, amelynek lebonyolítása után, de legkésőbb 1997. június 27-ig kiderül, melyik fenntartó és a hozzá tartozó iskolák mit kapnak, melyik szállítótól, és ezért mennyit kell maguknak megfizetniök, s mennyi az, amit a minisztérium áll.
Első olvasatra kicsit bonyolultnak tűnik a rendszer, de az világos, hogy három szempontot kívántak érvényesíteni azok, akik kidolgozták. Az első a központosított közbeszerzéssel a lehető legalacsonyabb ár elérése, és a lehető legegységesebb közoktatási számítógéppark kiépülésének elősegítése. A második annak ösztönzése, hogy az Internet-programot az iskolafenntartók magukénak érezzék, áldozzanak rá. A harmadik az egyedi alkuk, és így a korrupció lehetőségének a lehető legkisebb körbe való visszaszorítása. A központosított közbeszerzés révén egyedül a tendert kiíró és lebonyolító közbeszerzési és gazdasági igazgatóság munkatársai eshetnének kísértésbe.
Az ütemezés szerint július végén nyugodhatnak meg azok a pályázók, amelyek kimaradnak. A többiek pedig megkezdhetik az iskolafenntartókkal a szerződéskötést és a szállítást. Bár a teljes hálózat használatbavételének határideje 1998 ősze, a tervek szerint az országos választások évének elejére a kabineteknek már működniök kell. Az MKM a közoktatási célok megvalósítására szánt költségvetési előirányzatok közül 1,6 milliárd forintot szán a közoktatás számítógépes hálózatához való csatlakozás támogatására, ami az előzetes becslések szerint nem lesz elegendő valamennyi igény idei kielégítésére, helyenként egy-egy központilag támogatott csomagot csak jövőre kapnak meg az iskolák.
Mint az a célokból következik, a projektiroda gondoskodik a tartalomról is, tehát igyekszik internetesített oktatási anyagokat előállítani, előállíttatni az év végére, hogy a tanárok a tantervbe be tudják illeszteni az Internet-kabinet használatát.
Június végén várható az első tartalom-előállítási pályázat, most egyrészt a kiemelt témákat állítják össze a minisztériumban, másrészt azt igyekeznek kitalálni, milyen egységes elérési, navigációs követelményeket állítsanak a pályázók elé. Ami tartalmat és a formát illeti:
„... olyan multimédiás anyagokat vár a minisztérium, melyek interdiszciplináris jelleggel, az utóbbi évek kutatási eredményeit felhasználva tárnak fel egy-egy nagyobb témakört, és feldolgozhatóak egy tanóra alatt."
Elsősorban a jogdíjakkal kapcsolatos megfontolásokból már eleve kétféle anyagról beszélnek az MKM-ben. Teljesen nyilvános, az Interneten keresztül mindenki számára elérhetőről és zártkörűről. Ez utóbbiakat csak a programban részt vevő középiskolák, oktatási intézmények kapják meg. Ha ez a folyamat beindul, akkor néhány év alatt akár teljes multimédia-tananyagok jöhetnek létre, bár ennek az anyagi hátterét, a forrásokat még senki sem láthatja tisztán.
A teljes költség sok száz millió forint lesz, hiszen egy-egy tematikus multimédia-CD előállítása manapság hat-nyolc millió forint, nem számítva a sokszorosítást. Ezért is látszik jó elképzelésnek az együttműködés a munkaügyi kormányzat által életre hívott közmunkatanácsokkal, hiszen egy-egy elektronikus tananyag előállításának számos olyan részfeladata van, amelyet az nemzet munkanélkülivé vált „napszámosai" kitűnően, szakértőként tudnának elvégezni, ha fizetést kapnak a munkájukért.
Már régen nyugdíjba mentek azok a tanárok, akik úgy tanították az orosz nyelvet hazánkban, hogy egy leckével jártak a diákok előtt. Most valami hasonló várható az internetes tanításban.
Az idén nyáron megrendelt oktatási segédanyagok elkészülte csak jövőre várható, így azok megismerésére szinte csak az óra előtti éjszakán keríthetnek majd sort a tanárok. Van azonban ennek a technológiának egy általános, készségjellegű része, amelyet a tartalomtól függetlenül is meg lehet, sőt meg is kell tanulniok a tanároknak. Ez történik majd a továbbképzéseken. A projektiroda elképzelése szerint három szinten. Tartanak majd alapszintű tanfolyamokat a szaktanároknak az Internet használatáról, kinevelnek okleveles „oktatási informatikusokat" azokból, akiket ez érdekel, és végül rendszergazda-tanfolyamokat tartanak az informatikatanároknak. (Az oktatási informatikus képzés követelményei megjelentek a Magyar Közlöny 34. számában.)
A tanárok továbbképzésére szánt idei 3,4 milliárd forintos keretből mintegy egymilliárdot szándékoznak a minisztériumban erre költeni, mégpedig egy pályázatra beérkezett 4600 képzési tervből kiindulva. Sürget az idő, ezért országosan legalább húsz számítástechnikai oktatási központ felállításának támogatását tervezi a minisztérium.
Vargha Márton
Mire jó az Internet?
Rövid összefoglalónkban nem szóltunk olyan fontos részletekről, mint a proxy szerver mint alapvető követelmény az iskolákban, vagy a tanárok tanítása arra, hogyan készítsenek HTML-anyagot, vagyis hogyan építsék bele az Interneten talált anyagot a saját iskolai anyagukba. Pedig ez két olyan momentum, amely finoman jelzi a projektiroda munkatársainak és tanácsadóiknak a felkészültségét, a részletek iránti érzékenységét. Az, hogy ez az egész végül hogyan sül el a nagy magyar oktatásügyben, már nem rajtuk, hanem a körülményeken múlik - gondolhatnánk.
S valóban, előre megjósolhatatlan, hogy az Internet használata, a sok multimédia-program, amit előállítanak az MKM megrendelésére, mennyit lendít az oktatás hatékonyságán.
Kétségbevonhatatlan azonban, hogy az információ kezelésének, használatának, elérésének új, a világhálóból kiinduló módjait el fogja sajátítani a nebulók jó része - feltéve, hogy gépközelbe jut. Ha szerencséje van, akkor azt is megtanulja, hogy amit az Interneten talál, az nem kőbe vésett igazság, csak tudásmorzsák furcsa elegye. A könyvtár ugyan használható arra, hogy egy-egy témát, kérdést körüljárjon a diák, s esetleg felfedezze, hogy a tankönyvé, a tanáré mellett más értelmezések, a mozaikok másféle összerakása is lehetséges. Abban a hajszában azonban, amellyel ma sok helyen a gimnazisták fejébe próbálják tömni a lexikális tudást, amellyel magolásra kényszerítik ahelyett, hogy gondolkodni tanítanák, az ismeretek kritikai vizsgálatára nem sok idő marad. Az Internet rövidesen e tekintetben is alapvető változást hozhat. Egyetlen példa a közelmúltból: az Intel bejelentett egy új processzort, a Pentium II-t, amelyről már korábban is jelentek meg a világhálón kritikai észrevételek, de a bejelentést megelőző napokban kiderült, hogy időnként - nagyon-nagyon ritkán - rosszul számol.
A sajtótájékoztatókon világszerte megkérdezték az újságírók az inteleseket, mégis mi ez, hogyan van ez. Hasonló kérdések rendre felmerülhetnének az iskolában is, ha - mint Karácsony Sándor írja egy helyütt - nem az lenne a helyzet, hogy az kérdez, aki tud, a tanár, és az válaszol, aki nem, a diák. Az Internet mint információforrás bevonulása az iskolába lehet az a pont, amelybe a tanulók belekapaszkodva ezt a viszonyt a megfordíthatják, s a tanárt a kényelmes kinyilatkoztatás és kikérdezés helyett vitára, érvelésre késztethetik. Ha ez valóban bekövetkeznék, ez lenne a legtöbb, amit az MKM informatikai projekt tehet azért, hogy Magyarország a kiművelt emberfők hazája legyen.