Gyárlátogatáson a Tulipnál, Hollandiában

Egész Európában, így Magyarországon is ismert PC-típus a Tulip. A Tulip Computerst 1979-ben alapították, 1981 óta gyárt mikroszámítógépet, és 1984 óta nyilvános részvénytársaság. Tavaly nem úgy alakultak a dolgaik, mint várták - ebben osztoztak a piac majd minden szereplőjével, hiszen a mikroszámítógépek piacán a jósolt 20-25 százalékos helyett csak 18 százalékos volt 1996-ban a növekedés, és ez is csak az ázsiai kereslet 26 százalékos növekedése miatt. Európában mindössze 11 százalékkal adtak el több PC-t tavaly, mint 1995-ben. Ugyanakkor a nagy verseny miatt egyre csökken a személyi számítógépek ára, vagyis minden gyártó a költségek csökkentésére, illetve a termékek egyediségének növelésére törekszik. A Tulip Computers ezen célok szem előtt tartásával építette meg új központját - közös fejlesztői, adminisztratív és gyártási bázisát - a hollandiai 's-Hertogenboschban.

A gyártósoron egyedi összeszerelés folyik. Először egy mikroprocesszoros tálcára helyezik a munkások a raktárban a részegységeket, mégpedig a számítógépes gyártásszervezési rendszer - egy SAP-alkalmazás - által előírtakat. Amint egy alkatrész rákerült a tálcára, a dolgozó egy gomb megnyomásával jelzi, hogy a kért elem már ott van. Egy utolsó ellenőrzés után a teljes készlet átkerül a szerelőműhelybe, ahol általában egyedileg rakják össze a termékeket, azaz egyetlen ember szerel be mindent a házba. A legfontosabb részegységeket vonalkóddal egyedileg azonosítja, annak a gyártási száma belekerül az adatbázisba. Az SAP rendre minden műveletre emlékeztet:

„Az alaplap vonalkódjának leolvasása."

„Az alaplap becsavarozása a házba."

„A tápegység vonalkódjának leolvasása" és így tovább.

Egy gyors ellenőrzés után kerül rá a gépre a doboztető - ezt tehát már más szereli rá, nem az, aki az összerakást végezte -, majd egy égetőpadon automata tesztelésre kerül sor. Azokat a gépeket - azért akad ilyen -, amelyekkel valami baj van, egy külön tesztelőpadra helyezik át, majd a valóban hibásnak bizonyuló részegységet kicserélve helyezik vissza a modellt a terméksorra. A jónak bizonyult gépek egy raktári polcrendszerre kerülnek. A rendeléseket aztán ezekből a kész gyártmányokból és a máshol tárolt megjelenítőkből, billentyűzetekből szintén az SAP által vezérelt robot rakja össze raklapra, amelyen fóliás csomagolásban szállítják a megrendelőnek. A dobozra, amelybe a berendezés átkerül az azonosítását segítő processzorral ellátott tálcáról, egy nagy vonalkódos lapon minden fontosabb jellemzőjét ráragasztja a robot.

Amit lehet, azt tehát automatizáltak, számítógéppel vezérlik, és olyan gyártósort alakítottak ki, amelyen a különböző konfigurációk keverten készíthetők. A korábbi szisztéma a raktárra termelés volt: legyártottak egy nagyobb mennyiséget egy-egy modellből - sokszor még mielőtt rendelés lett volna rá -, és a raktárból szolgálták ki a vásárlókat, kereskedőket. Ez a megoldás nyilvánvalóan változó - átlagosan hosszabb - szállítási határidőket eredményez, mint a rendelésállományhoz igazodó, egyedi gyártás. A gyártósort mindemellett úgy építették fel, hogy sokezres, egyetlen modellre vonatkozó megrendelés gyors kielégítésére futószalagszerűen is működtethető legyen.

A mindenkori rendelésállományhoz igazodó egyedi gyártás gyorsabb szállítást, gyorsabban érkező bevételt jelent az egyik oldalon és szinte percre pontosan tervezett alkatrészbeszerzést - forgótőke-lekötést - a másik oldalon. A befektetett tőke a korábbinál gyorsabban forog, a PC-piacon az éles verseny következtében kialakult alacsony árak mellett is elérhető a részvényesek, illetve a tőzsde által megkövetelt éves nyereség.

Az összeszerelő műhely mellett áll egy Fuji-gyártmányú alaplapgyártó sor is az üzemcsarnokban. A Tulip vezetése szerint ugyanis a talpon maradás másik biztosítéka a saját fejlesztésű és gyártású alaplapok beépítése a modelljeikbe. A PC-iparban az Intel nagyon gyors változást diktál, ezért a nagyobb gyártók - ilyen a Tulip is - jóval a piacra kerülés előtt megkapják a tervezett processzorok adatait, idővel a kísérleti példányait, így szinte a bejelentéssel egy időben tudják piacra dobni a saját - tehát nem Intel gyártotta alaplapos gépeiket. Május elején Budapesten az Ifabón a Pentium II processzor bejelentésekor az egyik mintaprogram éppen a Tulip egyik prototípusán futott. A Tulip Computersnél komoly szerep jut a fejlesztőknek, létszámuk megközelíti a százat.

A hétszáznál több alkalmazott - ebben a leányvállalatok, képviseletek munkatársai is benne vannak - hatvanhárom százalékának van felsőfokú végzettsége, és mindössze négy százalékuk a középfokúnál alacsony végzettségű. Ezeket a számokat összevetve a gyártósor környékén látható emberekével - egy-egy műszakban talán ötvenen lehetnek - érzékeli a látogató, hogy a számítógépgyártóknál a termékek tervezése, a prototípus elkészítése, a gyártás megszervezése és főként az eladása jóval nagyobb élőmunkával jár, mint maga a gyártás.

A Tulip Computers fő vásárlói között ott találjuk a NATO-t, a KLM-et, a francia telefontársaságot, a Vatikánt és a Lufthansát is, ami az önálló fejlesztési bázis előnyei mellett a megbízhatóságot és jó minőséget jelzi. Illetve még valamit: a nagy szoftverházakkal való folyamatos együttműködést és jó kapcsolatot, ami egyre fontosabb, hiszen a vásárlók egyre inkább a programhoz választják a számítógépet. Ahol nem kívánnak - egyelőre - jelen lenni, az a kisvásárlók piaca, az áruházi eladás. Bár az egyedi gyártás révén akár csomagküldő szolgáltatást is indíthatnának, nem teszik, nem próbálnak a névtelen gépek gyártóival versenybe szállni.

Vargha Márton

Környezetvédelem

Európa egyik legtudatosabb környezetvédő népe a holland, nem csoda, hogy a Tulip Computers komoly fejlesztéseket hajtott és hajt végre annak érdekében, hogy minél kevesebb ipari hulladékkal szennyezze a környezetet. Elsősorban újrafeldolgozható - reciklálható - anyagokat használnak, és a részegységek újrafelhasználásra könnyen kiszerelhetők a rendszerekből. A csomagoláshoz halogénmentes anyagokat és újrapapírból készült dobozt használnak, a felhasznált műanyagok ellenőrzötten nem tartalmaznak antioxidáns anyagokat, tehát idővel maguktól elenyésznek, akár a természetes szerves anyagok. A gépek és a megjelenítők - ezeket a Tulip elsősorban a Philipstől szerzi be - teljesítik az energiatakarékossági és egészségvédelmi előírásokat. Az alaplapgyártásnál az alaplapba behelyezett alkatrészek beforrasztása - az olvadt ónba mártás - zárt térben oxigénmentes környezetben, nitrogéngázban történik, aminek két előnye van. Egyrészt nincs szükség a környezetet szennyező, a forrasztás tisztaságát segítő anyagok használatára, másrészt mindössze fél kilogramm ón megy veszendőbe hetente. A levegő jelenlétében történő beforrasztáskor hetenként hetvenöt kilogramm ónhulladék keletkezne. A Tulip Computers-nél már folyamatban van az ISO 14001 szerinti környezetvédelmi minősítés is, ami további garanciákat jelent a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére a PC-gyártásban.