Vannak olyan országok, ahol a mobiltelefonokat jelképes összegért lehet megvásárolni, de van, ahol még ma is tetemes összeget kell fizetni egy maroktelefonért. A díjstruktúrák szintén jelentős eltéréseket mutatnak szolgáltatótól és országtól függően. Különbségek tapasztalhatók a mobilhasználati kultúrában is, s a hatóságok sem kezelik mindenütt egyformán a gépkocsiban való telefonhasználat kérdését. A hazai viszonyokról időről időre - saját tapasztalatból, a szolgáltatóktól, újságból, rádióból, tévéből - értesülünk, a világ más tájain uralkodó helyzetről azonban talán tudunk újat mondani olvasóinknak.
Az Egyesült Államokban ugyanolyan könnyen lehet mobiltelefont vásárolni, mint például egy zsebrádiót. Bemegy az ember egy áruházba vagy szaküzletbe, és megveszi a kiválasztott készüléket. Az árak meglehetősen nagy szórást mutatnak, ami nemcsak a rádiótelefon típusától, hanem attól is függ, hogy melyik szolgáltatóval, milyen feltételek mellett szerződik az ügyfél. Az árak egy dollártól százötven-kétszáz dollárig terjednek. Ha például a vásárló csak egy meghatározott rövid időre szeretné igénybe venni a szolgáltatást, akkor elképzelhető, hogy ingyenesen jut a készülékhez, s belépési díjat sem kell fizetnie.
A telefontársaságok számos díjcsomagot kínálnak előfizetőiknek. Gyakoriak az olyan megállapodások, hogy az előfizetési díjért meghatározott idejű helyi beszélgetést kezdeményezhet az ügyfél. Ilyenkor külön percdíjat nem számít fel a szolgáltató.
Ausztriában néhány hónappal ezelőtt egy mobilkészülék körülbelül 3000 schillingbe (45000 forint) került, ma azonban már 1500 schilling alatt is hozzá lehet jutni rádiótelefonhoz. Az egyik GSM-szolgáltató legújabban azzal vonzza az előfizetőket, hogy a kedvezményes szabadidő-tarifát hétköznap nem délután hat, hanem már négy órakor életbe lépteti. Így akár a munkaidő vége felé is lehet már percenként 2,90 schillingért, este nyolc után, hét végén és ünnepnapokon pedig csupán 1,90 schillingért telefonálni.
Franciaországban kezdetben igen lassan terjedtek a GSM-telefonok, mára azonban - nem kis mértékben a jelentős áresésnek köszönhetően - megpezsdült a piac. Aki egy évre egy összegben előfizet, az már 10 frankért (300 forint) is hozzájuthat a készülékhez. A legolcsóbb havi előfizetési díj néhány hónap alatt 200-ról 100 frankra csökkent, s megjelentek olyan csomagok is, amelyek 200-400 frankért a havi előfizetési díjon kívül a készülék árát s néhány órás beszélgetés díját is tartalmazzák. A percdíj azonban még mindig elég magas, a napszaktól és a díjcsomagtól függően elérheti akár az öt frankot is.
Csehországban még nincs egy éve, hogy kiadták a GSM-engedélyeket, ezért a fejlett európai országok ellátottságához képest még lényeges a lemaradás. A viszonylag kis előfizetői létszám másik okát a jelenleg még magas - de folyamatosan csökkenő - árakban kell keresni. Szlovákiában még rövidebb múltra, alig négy hónapra tekint vissza a kereskedelmi GSM-szolgáltatás. A készülékek ára egyelőre igen borsos, 9500-tól 40000 koronáig (51000-216000 forint) terjed. Nagy eltérések mutatkoznak a két mobiltársaság díjcsomagjai között. Az olcsóbbik szolgáltató három díjcsomagot kínál, amelyekkel 50, 120, illetve 250 percet lehet beszélgetni az országon belül.
Ukrajnában még nem működik GSM-hálózat. Az ország nagy részét lefedő NMT 450 szabványú analóg rendszerbe 490 dollárnak megfelelő összegért lehet bekapcsolódni, de ez még mindig olcsóbb, mintha valaki a vezetékes hálózathoz csatlakozik. A mobilszolgáltatónál a havi előfizetési díj 30 dollár. Helyi hívásoknál a mobildíj általában drágább a vezetékesnél, annál is inkább, mivel városon belül többnyire még ingyenes a hagyományos telefonálás. Helyközi és külföldi hívásoknál azonban a mobildíj alig haladja meg a vezetékest.
Amerikai kutatók vizsgálták a vezetés közben folytatott telefonálás hatásait, s kimutatták, hogy csaknem négyszeresére növekszik a balesetek bekövetkezésének a valószínűsége, ha a vezető egyik kezét a telefon foglalja le. Előrejelzéseik alapján az Egyesült Államokban az ezredfordulóra a közlekedési balesetek 0,6-1,2 százaléka is származhat abból, hogy a sofőr fél kézzel a mobiltelefont tartja. Mindezek ellenére a hatóságok egyelőre nem tiltják a rádiótelefon használatát vezetés közben.
Ausztriában szintén nem tiltották még meg a mobiltelefon használatát a gépkocsi-vezetőknek. Mindössze arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyik kéznek mindig a kormányon kell lennie. Nincs tehát büntetés, amíg valaki nem okoz balesetet, karambol esetén azonban mindjárt más a helyzet: a biztosítók ugyanis a telefonáló sofőröknek sokkal jobban a körmére néznek.
Németországban az állam nem korlátozza a mobilkészülékek használatát, ám a felhasználók egyre több helyi tilalomba ütköznek. Több városban a közlekedési vállalatok megtiltották, hogy járműveiken telefonáljanak az utasok, s a legtöbb étteremben és szórakozóhelyen is figyelmeztetik a vendégeket, hogy kapcsolják ki készülékeiket. Ugyanez a helyzet az egészségügyi intézményekben is. Egyelőre azonban nem született olyan rendelet, amely megtiltaná a telefonálást vezetés közben.
Érdekes, hogy sok más országgal ellentétben Németországban nem lett a mobiltelefon státusszimbólum. Nem így Szlovákiában, ahol az újgazdagok a lehető legfeltűnőbb helyen viselik maroktelefonjukat. Északi szomszédaink hatóságai rendkívül veszélyesnek minősítették az autós telefonálást, ezért április 1-jétől megtiltották a vezetőknek, hogy kihangosítás nélkül használják készüléküket.
A francia hatóságok támogatják a mobilkommunikáció terjedését. Feltehetőleg ezzel is magyarázható, hogy a közelmúltban elvetették azt a javaslatot, hogy mozgó járműben a vezető csak kihangosító készlettel használhassa a készüléket. Csehországban szintén nincsenek érvényben korlátozó intézkedések, bár a telefonálás közben bekövetkező balesetek számának növekedése miatt a hatóságok fontolgatják a beavatkozást.