Április közepén mutatta be Larry Ellison, az Oracle Corporation elnöke a hálózati számítógép első példányait Tokióban. A nem egészen két éve bejelentett, 500 dollárnál olcsóbb számítógép valóság lett: a legolcsóbb modell ára 295 dollár. Ugyanakkor megfigyelők szerint a bemutatott gépek nem különböznek annyira a PC-től, mint azt a korábbi bejelentések, ígéretek alapján várni lehetett. Ellison a bemutatón a televízióhoz és a telefonhoz hasonlította az NC-t, mondván: egyszerű, mint azok, és ez sem működhet önmagában, a hálózat nélkül, mint azok. Egy terminál, megszabadítva mindazoktól a koloncoktól, amelyek a PC-t az átlagember számára túl bonyolulttá teszik.
A hálózati számítástechnikának három alapvető részegysége van Larry Ellisonék szerint. Az első az NC-kliens, egy olcsó hardveregység, gyors processzorral, állandó és írható-olvasható tárral, csatlakozási lehetőségekkel a hálózathoz, illetve a perifériák - megjelenítő, billentyűzet, hangszóró, egér, nyomtató - számára. A hálózati számítógép operációs rendszere az NC-OS. Ennek mai változata tökéletesen UNIX-kompatíbilis, nyílt, szabványos. Sőt, Larry Ellison szerint, semmiben sem különbözik az Apple rövidesen megjelenő Rhapsody operációs rendszerétől.
Második alkotóelemeként kell számba venni a hálózati számítástechnikának a központi rendszert, amely a hálózaton keresztül kapcsolatot tart az NC-vel, közvetít közötte és nagyvilág között.
Vállalati körülmények között ezen van minden program, amelyet a felhasználók a terminálként használt NC-jükön elindíthatnak. Az alkalmazási adattár ma egy legalább 64 megabájt központi táras PC-n futó Windows NT operációs rendszer.
Az NC-adattárban, a rendszer harmadik elemében van minden hálózati felhasználó valamennyi adata. Ez az alkalmazási központi gépnél jóval nagyobb erőforrásokat felvonultató adattár, amelyen célszerűen az Oracle Universal Database Server, egy adatbázis-kezelő rendszer kezeli az adatokat, szervezi az adatszolgáltatást. A munka nagyon egyszerű ebben a háromrészes rendszerben. A felhasználó leül az NC-klienshez, bejelentkezik - például bedugja a mágneskártyáját az olvasóba és begépeli a jelszót -, az alkamazástárból elindítja a programokat, amelyekkel dolgozni akar, az adattárból pedig a dokumentumait, adatait. Ami bejelentkezéskor a kezelő szeme elé tárul az NC képernyőjén, az mindig ugyanaz a maga beállította környezet lesz. Otthoni környezetben kicsit másképpen nézhet ki a működés. Az adatátviteli csatorna - például a telefonmodemes kapcsolaté - viszonylag keskeny volta miatt a gyakran használt programok egy CD-n ott vannak az NC mellett. Vagyis az alkalmazásokat nem kell a hálózatról indítani, azok mindig kéznél vannak, helyben. Jelenlegi felkészültsége arra teszi alkalmassá a hálózati számítógépet, hogy Windows-, NC-OS- és UNIX-programok fussanak részben az alkalmazástár gépen, részben a kliensen, magán az NC-n.
Előadása végén Larry Ellison húsz perc alatt, első lépésként a hardvert a dobozokból kivéve CD-ről feltöltött egy alkalmazástárat egy NEC-PC-n, összerakott egy NC-konfigurációt, és összekapcsolta az alkalmazástárral, készített egy új bejelentkező kártyát, majd újraindította a központi gépet, és már működött is a hálózat.