Szolzsenyicin egyik regényében, A pokol tornácában matematikusok és mérnökök - valamennyien rabként dolgoznak egy kutatóintézetben - azt a feladatot kapják, hogy a magnetofonra rögzített beszélgetésben azonosítsák az egyik beszélőt. A második világháború után, amikor a regény játszódik, azt az elemzést, amely ehhez szükséges, a meglévő analóg eszközökkel még nem nagyon lehetett elvégezni. Ma, a digitális világban már gyorsan - akár egy PC-n is - elvégezhetők az azonosításhoz szükséges számítások.
Ma a számítógépipar lázasan kutatja a felhasználó legbiztonságosabb, biológiai azonosításának lehetőségeit a szem retinájának pásztázásától - ez a megoldás egyes hírek szerint a gyakorlatban működik a Cisco legtitkosabb fejlesztő laboratóriumaiban - az ujjnyomat használatáig. (Az utóbbira több magyar fejlesztésű eszköz is rendelkezésre áll.) A beszélő azonosítása is az egyik lehetőség, és előnye, hogy mindössze mikrofon és hangkártya szükséges hozzá. Hamisítani is nagyon nehéz, hiszen amikor bekapcsoljuk a számítógépet, megjelenhet a képen a szöveg - vagy a hangszóróból hallhatjuk az utasítást -, hogy olvassuk fel azt a néhány véletlenszerűen összeállított mondatot, amit a képen látunk.
Ezt nem lehet előre fölvenni, a hangnak pedig kiválaszthatók olyan jellemzői, amelyek minden hangutánzó művészt képesek leleplezni. Sőt még az is programozható, hogy a gép érezze, ha a felhasználó izgatott - erőszakkal vitték a számítógép elé -, és azonnal riasz-sza a biztonsági szolgálatot. A digitális beszédfelvételt nem kell helyben ellenőrizni, s ez csökkenti a hamisítás lehetőségét, a hangminták horribile dictu egy világközpontban is őrizhetők, a globális címtárban. Amikor valaki valahol bejelentkezett, így mindenhova eljuthat újabb bejelentkezés nélkül, ahova szabad neki, mert az újabb és újabb elindított alkalmazások átveszik az azonosítás eredményét.
Mindez ugyan még csak utópia, de az egységesen, minden programozó által használható eljárás a beszélő azonosítására már nem az. A Novell vezette Speech Recognition API Committee, a beszédfelismerési, beszédazonosító alkalmazásprogramozási eljárást kidolgozó bizottság már elkészítette az első ajánlást. Rövidesen hozzáférhetők lesznek az Interneten és másutt azok a programmorzsák és JávaBabszemek, amelyeket használva mindenki készíthet a beszélőt azonosító programot.
Ez persze azt jelenti, hogy újabb lendületet vehet a telefonlehallgatás mint iparág is, vagyis nem árt, ha még az első nyílt beszélőfelismerő eljárások elterjedése előtt kialakítják a jogászok, törvényhozók azokat a kereteket, amelyek között az emberekről hangminta vehető, s amelyek szabályozzák ennek a tárolását is.