Az utóbbi években sokszor, sokféleképp változtatták stratégiájukat a nagy számítógépgyártók, szoftverházak. Emlékezhetünk a Microsoft saját hálózatának bejelentésére, beindulására és besimulására az Internet-világba. Vagy említhetjük az IBM be nem váltott ígéretét, az OS/2 operációs rendszer felügyelete alatt működő PowerPC személyi számítógépet. Ami ma biztosnak látszik, az egyrészt egy globális informatikai hálózat kialakulása, másrészt az, hogy ennek alapja nem lehet más, mint az Internet, vállalati belső használatra az intranet. Együtt jár ez azzal, hogy előnyben vannak az átállásnál, a piac igényeihez igazodásnál az eleve hálózattal foglalkozó cégek.
Ilyen cég a Novell is, s mégis micsoda váltásokat élt meg ez a szoftverház, míg eljutott a minap meghirdetett, illetve megerősített szövetségekhez. A március közepén megválasztott vezérigazgató, Eric Schmidt három röpke év alatt már a negyedik ebben a székben. A gyakori és erőteljes irányváltoztatások és az, hogy mindeközben a Novell megtartotta, sőt megszilárdította hatvanszázalékos, vezető piaci részesedését a hálózati operációs rendszerek piacán, jelez valamit. Egyrészt a számítástechnikának, az informatikának nagyon gyors átalakulását, másrészt a Novell vezetőinek - vagy részvényeseinek? - jó érzékét a piaci rezdülések mögötti nagy mozgás, a trend felismerésére. (Vagy egyszerűen csak szerencséjük volt?)
A Novell a sok igazgatóváltás során eljutott az alkalmazásszervertől, amelyet akkor UnixWare-nek hívtak, az alkalmazásszerverig, amelyet nem OracleWare-nek, hanem Oracle Web Application Server 3.0-nak neveznek. Az a felismerés rejlik a Novell és az Oracle szövetsége, az IntranetWare, az Osztott címtár és a Web Application Server összegyúrásának szándéka mögött, hogy a globális hálózat világában a programok működési stratégiája megváltozik. Régóta tartó, de inkább csak a vájtfülű szakértők által követett folyamat ez, melynek sok iránya, irányzata, megjelenési formája van. Most jutottunk oda, hogy a mindennapi számítástechnika szintjén is megjelenik használható, piacképes termékekben.
Először megjelennek az osztott programok, amelyekben a feladatokat innen-onnan összeszedett apró eljárások végzik, majd először a szóló gépek, az otthoni számítógépek piacára szorulnak vissza, majd onnan is eltűnnek az egygépes monstrumok, mint például a Lotus Ami Pro, amellyel ezt a cikket írom. Miért legyen benne mindig a gépem memóriájában, mondjuk, a körlevélkészítő eljárás, ha csak néhanap használom? Minek a tartalomjegyzék-készítő, ha sosincs rá szükségem? Legyen valahol a háttértárban, s jöjjön elő csak akkor, ha hívom. De ha a számítógépem egy hálózat végpontja, akkor miért kell, hogy ott legyen akárcsak a háttértárban, a merevlemezen is, ha sosem használom? Elegendő, ha egyetlen példányban le van téve valahol a világban, és amikor mégis szükség van rá, akkor előkerül. Ezt, a programmorzsákból építkezés lehetőségét jelenti az alkalmazásszerver az Oracle, a Sun, az IBM, a Novell által elképzelt javás hálózati világban.
Az Internet felé közeledés jegyében alakult át a Novell hálózati alkalmazása, a valamikori Perfect Office-ból kinőtt GroupWise együttműködést támogató, hálózati üzenetkezelő rendszer is. Legújabb kiadása az 5.1, amely most kerül a boltokba, már dokumentumkezelést és közvetlen internetes, intranetes elérést, kezelői felületet kínál.
NetPC kontra NC - sugallják a nagy számítógépgyártók, szoftverházak, s a háttérben alakulnak, alakulgatnak azok a szövetségek, amelyek célja az, hogy a résztvevők mindkét megoldás elterjedéséből hasznot húzhassanak.
A Novellnek is van ilyen szövetsége, maga is törekszik arra, hogy mind az NC-s, mind az NT-s, mind a UNIX-os világban szükség legyen rá. Egy ilyen, sokirányú kapcsolat fűzi a Novellt az Intelhez: a közös hálózatfelügyelő program, amelyet LANDesk, illetve ManageWise elnevezéssel kínálnak. Ennek komoly továbbfejlesztését jelentette be az Intel a központból vezérelhető, alakítgatható - egy IBM-eszköz segítségével akár be is kapcsolható - Intel-processzoros hálózati végpont, a NetPC megvalósulásának elősegítésére, s ennek egészen más irányú, javás továbbfejlesztésén dolgozik a Novell.
Miután kiderült, hogy a PC-s hálózatot a karbantartás, a folyamatos üzemelés fenntartásának nehézkessége teszi nagyon drágává, megnőtt a központosított, gyorsan, bárhonnan elérhető hálózatfelügyelet jelentősége. A Novell ManageWise, amellyel már ma megvalósítható a távoli felügyelet - ez különösen kicsi, például Kisvállalkozási IntranetWare hálózatnál hasznos - rövidesen továbblép az internetes vezérlés, a jávás megoldások irányába.
A Houston projekt célja olyan hálózatfelügyelő, a hálózati adminisztrációt támogató programrendszer készítése, amely bárhonnan elérhető lesz a hálózatban, egy Világháló-böngészőből, egy Java applet futtatására képes eszközről. A rendszergazda munkaeszköze ebben egy olyan keret lesz, amely a JNDI javás névkezelő- és címtárcsatolóra és a Novell Osztott címtárra támaszkodva integrál minden hálózati alkalmazást, programmorzsát és objektumot. A Houston megteremti a lehetőségét annak, hogy a rendszergazda személyre szabott felügyeleti tevékenységi köröket alakítson ki a hálózatot használók számára. Más és más tehető majd felelőssé a hálózati nyomtatók üzemeléséért, illetve a szoftverfrissítések, szétosztások intézéséért a hálózatban.
Habár ma már nem nagyon hallani a Novell globális eszes hálózatáról, a szövetségek, fejlesztések mögött mégis ez van: ott lenni, nélkülözhetetlenné válni minden szinten a kialakuló informatikai világhálózatban.
Vargha Márton