Figyelemre méltó noteszgépkínálattal állt elő a Zenith. Elsősorban multimédia-alkalmazások futtatására, videokonferencián való részvételre alkalmas a Z-NOTE 6200. Tízszeres CD-játszójával, Pentium MMX grafikus utasításkészlettel felszerelt processzorával, hardveres MPEG olvasójával, 128 megabájtig bővíthető 32 megabájtos központi tárával, 64 millió színt megjeleníteni tudó 13,3 hüvelyk átlójú TFT-megjelenítőjével és FM-szintetizátoros, 16 bites sztereo hangcsatornájával valóban izmos példánya a hordozható számítógépek világának. A hozzá illő motoros PCI-dokk bővíti a használhatóságot és a bekapcsolódást a helyi hálózatba. Nem sokban különbözik ettől a Z-NOTE 6000, talán csak a processzorban - mely lehet Pentium is és lehet 150 megahertzes Pentium MMX is -, valamint a memória bővíthetőségében. Ennél a modellnél ugyanis 16 megabájt az alapmemória, és az MMX-es változat is „csak" nyolcvanig bővíthető.
Az igények bő hatvan-hetven százalékát azonban kielégítheti a harmadik ajánlat, a Z-STAR 700 is, a maga 40 megabájtig bővíthető nyolc - egyes TFT-megjelenítőkhöz tizenhat - megabájtos induló memóriájával, nyolcszoros CD-játszójával, 256 színt megjeleníteni képes 11,3 hüvelyk átlójú SVGA-megjelenítőjével, beépített mikrofonjával.
A noteszgépek között szokatlannak tűnik a Z-NOTE-ba beépített LANDesk kliens, hiszen ennek az a feladata, hogy a hálózatba kötött számítógépet ellenőrizze, kézben tartsa. Ha azonban arra gondolunk, hogy mennyi veszély leselkedhet ipari kémekkel zsúfolt világunkban egy sokat utazó, és útjaira számítógépet is vivő munkatársakat foglalkoztató cég számítógéphálózatának adataira, már nem is tűnik olyan groteszknek az ötlet. A LANDesk kliensen keresztül ugyanis regisztrálható a hálózati központban, ha a noteszgépet átalakították, miközben távol volt. Vonatkozik ez a szoftverre is: a LANDesk képes felismerni az idegen alkalmazást, amely utazás közben került a gépre, s jelezni a rendszergazdának, hogy itt valami változás történt, jó lesz utánanézni.
A Zenith egy újabb keletű állásfoglalásából ítélve most ahhoz a táborhoz csatlakozik, amely negligálni igyekszik a hálózati számítógépet, az NC-t, és a PC-vonalat folytatja tovább. A Zenith szellemes fogalmazásban a jéghegy csúcsaként emlegeti az NC előnyeit, az olcsóságot mind a beszerzésben, mind az üzemeltetésben, a megnövekvő biztonságot és megbízhatóságot, a Java-programok hordozhatóságát.
Ami - a Zenith szerint - a víz alatt van a jéghegyből, az már mind rossz, vagy legalábbis kérdéses a befolyása az információfeldolgozásra. Visszatérést jelent a hálózati számításechnika egy korábbi, centralizált számítógépes modellhez, a háttérben az Intel és a Microsoft elleni támadás áll, a feldolgozás áttétele egy központi, kiszolgáló adattárgépre lassítja a munkát, és a rendszer könnyen védtelenné válhat a szerver leállása esetére. A Zenith szerint nemhogy olcsóbb lenne az NC-s mint a PC-s hálózat, az inkompatíbilis hardverfelépítés miatt még külön költségek is felmerülhetnek.
A Zenith tehát - követve a Compaqkal, a Microsofttal és a HP-val a NetPC kezdeményezésben részt vett tulajdonost, a Packard Bellt - már megkezdte a maga NetPC-sorozatának a tervezését.
VaMá