Nyomtatókról pontról pontra

Papírmentes irodáról mesélnek a számítógépgyártók, s közben évről évre nő a számítógép segítségével teleírt, telerajzolt papír mennyisége. Nő tehát az irodisták - és egyre inkább az otthon számítógépet használók - papírfogyasztása, s ebben a számítógépekhez nyomtatót gyártók is igyekeznek segítségükre lenni, egyre olcsóbban kínálják az egységnyi idő alatt egyre több papírt egyre tetszetősebben „összefestékezni" képes masinákat.

Apró ki lámpácskák, fénykibocsátó diódák, LED-ek világítják meg az OKI egyik színes nyomtatójában, az OKIPAGE 6c-ben a hengert, amelyről aztán a kép átkerül a papírra. A különbség a LED- és a lézer-technika között a megvilágításban áll, a többi ugyanúgy történik. Ez a technológia ugyanolyan jó minőségú nyomatot hoz létre, mint a lézernyomtatás, az említett, Európában ősszel piacra kerülő OKIPAGE 6c nyomtatóban hüvelykenként 600 pontos finomsággal, percenként hat színes nyomtatot készítve, de nagyobb modellekben akár 1200 pontossal is

A színes nyomtatás - egy-két kivételt leszámítva - egyre inkább követelménnyé válik. A gépek azonban nem egészen egyformák, nem egészen egyformán teszik a festéket a papírra, s ez egyrészt az árban, másrészt a nyomtatás minőségében, időtállóságában is megmutatkozik.

Abban minden technika egyforma, hogy a papírra kerülő képet apró pontokból rakja össze. A pontok kicsinysége adja a nyomtatás felbontását, manapság alapszinten 300x300, de talán már inkább 600x600 pont négyzethüvelyenként, és léteznek olyan berendezések, amelyek több ezer pontot képesek elhelyezni egy egyhüvelykes egyenes szakaszon, bár ennek csak különleges anyagra való nyomtatásnál és felhasználásnál, például a nyomdaiparban van jelentősége. A színeket három alapszínből és a feketéből keverik össze, de ez utóbbi el is hagyható. A megjelenítőktől eltérően, amelyeknél a vörös, a zöld és a kék az alapszínek, a nyomtatásnál a zöldeskéket (angolul cyan), a bíbort (magentát) és sárgát használják, természetesen ezeknek egy rögzített (frekvenciájú) árnyalatát. A megjelenítőn előállított képet először egy nyomtatóhajtó program veszi kezelésbe, még a számítógépben, előállítva belőle pontonként, milyen színt mennyire erősen kell a papírra tenni. A nyomtatási utasítások több formában is átkerülhetnek a számítógépről a nyomtatóba. A legegyszerűbben gépi utasítások formájában, de komolyabb nyomtatók fogadni és fordítani tudják a Postscript nyomtatási nyelven megadott információt is, illetve egyes nyomtatóknak van a szövegek gyors nyomtatásához - és bizonyos karaktertípusokhoz - kész jelkészletük, tehát szöveget is fogadni tudnak.

A nyomtatási sebességet három tényező befolyásolja, a fordítás és a nyomtatóban a papírmozgatás sebessége, valamint a nyomtatási technológia. A nyomat minősége és a laponkénti nyomtatás ára elsősorban a technikától, egyes esetekben még azon belül a kép fedettségétől - mennyi festék kell hozzá -, valamint a papírválasztástól függ. A legtöbb eljárással sima irodai papírra is lehet színes nyomatot készíteni, de a csillogó-villogó, úgynevezett fényképminőséghez különleges bevonatra, vagy különleges anyagból készült hordozóra van szükség.

Festékek, színek, papírok

Szélesebb körben, A/4-B/3 méretű lapokra való nyomtatásra ötféle technikával dolgozó színes nyomtatót használnak, ezeket aszerint osztályozhatjuk, milyen festéket és milyen módon juttatnak a papírra. A legolcsóbb köznyomtatóknál a tintasugaras berendezéseknél a tartályban vizes oldat van, ez kerül apró fúvókákon keresztül a nyomtatóba beépített számítógép által vezérelt módon a papírra. A fúvókák több sorban helyezkednek el a nyomtatófejen, mátrix elrendezésben - akárcsak a mátrixnyomtatón a tüskék. A vizes festéket kétféleképpen bírják rá a berendezések arra, hogy elhagyva tintatartályt, a papíron landoljon. Az egyik megoldás a hevítés. Hirtelen felforralja a beépített apró fűtőbetét a tartályból a fúvóka előtti résbe átszivárgott festéket, s az gőzzé válva távozik. Ilyen heves nyomtatófej van például a Hewlett-Packard modelljeiben. A másik megoldás a - szikrázó gázgyújtóból, a nem tűzköves gázöngyújtóból, a lemezjátszóból ismert - piezokristály, amely elektromos áram hatására megváltoztatja az alakját. Egy ilyen lapka helyezkedik el minden fúvóka előtt, s a belevezetett áram változásának hatására előbb lassan hátra húzódik, aztán hirtelen előre, elindítva egy apró csepp tintát a papír felé. A befejező ütemben lassan ismét visszahúzódik, megakadályozva, hogy a kelleténél több festék jusson ki a fúvókából. Az Epsonnak ez a háromlépéses megoldása újnak számít, s a korábbi megoldáshoz képest csak harmadannyi festéket kilőve 720 - digitális rásegítéssel 1440 - pontot tud elhelyezni egy hüvelyken. Piezokristályos nyomtatófej van az Olivetti tintasugaras nyomtatóiban is.

A papíron a festék megszárad, mégpedig úgy, hogy a papír - minőségétől függően - több-kevesebb festéket magába szív. Az irodai papíron ezért kissé elmosódottá, illetve ahol a megfelelő fedettséghez sok festék kell, ott hullámossá is válhat a nyomat, ezen a gyártók egyre gyorsabban száradó festékkel, illetve vékony filmmel bevont papírral igyekeznek segíteni. Az Epson különleges papírját például - hasonlóan a színes filmhez - többrétegű emulzió fedi, s mindegyik réteg másik alapszínt fog. A más-más rétegben elhelyezkedő tintapöttyök így nem folyhatnak össze, a kontúrok megmaradnak.

Az A/4-B/3 méretű lapra dolgozó tintasugaras nyomtató tipikus használata az otthoni, de jó szolgálatot tesz az irodákban is, elsősorban vázlatnyomtatáshoz, belső anyagok készítéséhez. Újabb változatainak sebessége elegendő ahhoz, hogy hálózati nyomtatónak állítsák be. Különleges változatai a tintasugaras nyomtatóknak a tervezőintézetekben használt rajzgépek, amelyek között van A/1-B/1 lapra, vagy A/0-B/0 méretű ívre, illetve tekercspapírra dolgozó is. Ezekben a gépekben komolyabb mechanika van, ezért finomabb, pontosabb nyomtatásra képesek, mint az olcsó, A/4-A/3 modellek.

Lézerrel vagy diódával

Sokáig külön fejlődött a színes nyomtatás és a lézernyomtatás. Ma már az utóbbinak is egyre több a színes nyomatot is készíteni képes változata, ezért folytassuk ezzel. (Ha a történelmet írnánk, akkor a lézernyomtatót kellett volna előre venni, hiszen ezzel a technikával jóval régebben nyomtatnak számítógépről, mint tintasugárral.) Maga a lézernyomtató a köznapi életben nem is csak azokat a berendezéseket jelenti, amelyekben lézersugár rajzolja a képet, hanem minden olyan asztali nyomtatót, amely nem tintasugaras vagy mátrixnyomtató.

De maga a fényt használó technológia sem csak lézeres, van nyomtató, amely lézerrel világít, de van olyan is, amely fénykibocsátó diódával, LED-del. Szakértők szerint a LED jobb, mint a lézer, mert nem torzít. Az alábbiakban tehát amikor lézernyomtatót írunk, fénnyel képet író - lézerrel (például HP, Tektronix, Canon, Lexmark) vagy LED-del (például OKI, Epson) megvilágító - berendezést értünk alatta.

A korszerű színes lézernyomtató tele van szállítószalagokkal, amelyek egymásnak adogatják az alapszínek részképeit, míg végül minden rákerül a papírra. Ez a technika hasonlít a legjobban a hagyományos nyomtatásra, ahol a papír nyomtatóműveken halad végig, és azok mindegyike rátesz valamit. A színes lézernyomtatóban az első szalag olyan anyaggal van borítva, amelyet pontonként fel lehet tölteni elektromos részecskékkel, de ezek a pontok fény hatására elvesztik a töltésüket. E szalag színenként - tehát minden képhez négyszer - feltöltődik a képpontokban, és fogadja a színbontás után az alapszínekhez előállított képeket, amelyeket pontszerű fénysugár állít rajta elő, kisütve a pontokat ott, ahol nem kell festékezni. Miután már csak a képet adó pontok vannak feltöltve, következik a porozás. Ahol a bevonat fel van töltve, ott megtapad a festékpor, majd átkerül egy másik, mind a négy színhez tartozó részképet magán összegyűjtő szalagra. A negyedik kör után megjelenik a papír, s a közbenső szalagról átveszi a festékport, amelyet - hasonlóan a fénymásolóhoz - egy forró henger ráégeti. Ezzel készen van a színes nyomat. (Van gép, amelyben egy hosszú szállítószalagra egymás mellé kerülnek a színekhez tartozó képek az első lépésben, de ez nem jelent lényegi különbséget.) Ezt - és a többi technikával készülőt - az is megkülönbözteti a tintasugaras berendezésben készülttől, hogy annál tartósabb, hiszen a vízben oldódó festék elmaszatolódhat, ha vizes kézzel nyúlnak hozzá, és idővel a levegőn megváltozhatnak, kifakulhatnak rajta a színek.

Különleges technológiák

A Tektronix kínálatában találunk még háromféle technikát, amelyet elsősorban grafikai stúdióknak, igényes nyomtatást igénylő feladatokra vállalkozóknak, illetve a - korábbi, vegyi technológiáról kromalinnak, manapság inkább angolból jött szóval prúfnak nevezett - nyomdai próbanyomattal dolgozóknak ajánlanak.

A tintasugaras nyomtatás igényesebb változata az, amikor nem vizes festéket, hanem megolvasztott viaszfestéket lő a nyomtatófej a papírra. Ennek előnye, hogy nem beszívódva és megszáradva rögzül a papíron, hanem rádermed. Ezért gyakorlatilag bármilyen anyagra lehet vele képet nyomtatni, trikóra, papírtörölközőre, alumíniumfóliára, festővászonra. Alváltozata ennek a technikának a szilárd tintás ofszetnyomás, amelynél a kép először egy alumíniumhengerre kerül, amelyről átolvad az előmelegített papírra. Az asztali szines nyomtatók között az így működők ma a leggyorsabbak, percenkét hat színes képet is elő lehet velük állítani. (Megtévesztő lehet a tintasugaras nyomtatók 6-8 lap/perces sebessége, az ugyanis nem a színes képre, hanem az egyszínű, fekete szövegre vonatkozik.

Digitális próbanyomat

A hőviaszos nyomtatás a hagyományos írógépet idézi. Ebben egy szalagon van a festék, onnan kerül át a különleges papírra. Minden A/4 méretű laphoz négy A/4-es darabot használ el a nyomtató a festékszalagból, minden színhez egyet. A nyomtatófej minden színnél rááll a pontokra, s ott felmelegíti a festéket, így az átolvad a festékszalag mögött fekvő papírra. Minél fedettebb a kép, annál több festék kerül át a papírra, annál gazdaságosabb a nyomtatás ezzel a hőviaszos berendezéssel.

Az ötödik megoldásnál is egy festékszalagról kerül a papírra a kép, de a nyomtatófej nem ráolvasztja, hanem rápárologtatja a festéket. A párologtatással igen finoman szabályozható, mennyi festék kerül a nyomatra, ezért a Tektronix szerint a teljes 16,7 milliós színskála minden árnyalata megjeleníthető vele. Ez adja a tökéletes digitális próbanyomatot, vagy prúfot.

Nehéz a választás

Ami az árakat illeti, nagyságrendi különbség van a tintasugaras és a többi technikával dolgozó berendezések ára és a kellékek költségei között is. Ugyanakkor könnyű alábecsülni a színes nyomtatás iránti igényeket ott, ahol eddigi csak egyszínű nyomtató volt- vagy még az sem. Vásárlás előtt tehát érdemes gondosan megbecsülni az igényeket, kiszámolni a várható járulékos költségeket, sőt arra is érdemes figyelni, hogy a berendezés mennyire igényli a karbantartást, milyenek a javítási, átvizsgálási feltételek és költségek. Azt sem árt kipróbálni, mennyire bonyolult a színeket beállítani, mennyire könnyen kezelhető a berendezés meghajtó programja. A piacon lévő gépeknél a Windowsból való nyomtatás lehetősége, a windowsos meghajtó program megléte magától értetődik. Nem úgy a Macintosh és az OS/2 - ezekre tehát érdemes gondosan rákérdezni.

Ahol van számítógépes hálózat, és van keret többféle berendezés beszerzésére, ott könnyebb a helyzet, hiszen megosztható a színes és a fekete, csak szöveges nyomtatási igények kiszolgálása. Bár valamiben mindegyik megoldásnál- az egyiknél a minőségben (nem lesz olyan a nyomat, mint egy Boticelli-festmény), a másiknál az időben (nem készül el a kép olyan gyorsan, mintha Szász Endre festené), a harmadiknál a költségben (kicsit drágább lesz a grafikon, mintha kézzel megrajzolnák) - meg kell alkudni, az biztos, hogy néhány színes képpel sokkal egyszerűbben megmagyarázható, megértethető sok információ, amit szövegben nagyon nehéz átadni, s ezért egyre többen és egyre több helyen fogják színesíteni a számítógépek melletti nyomtatóállományt.

Vargha Márton

Takarékosan?

Hasonlóan a kombinált anyagból készült dobozba töltött gyümölcslevekhez, a nyomtatóknál is többe kerül a festéket - port, tintát, vagy egyebet - tartalmazó cserélhető doboz, mint ami benne van. Ki is alakult a másodlagos ipar, a lézernyomtatók festékkazettáinak töltésére, tintasugaras írófejhez újratöltő készlet gyártására. Sajnos, a színes nyomtatásnál más a helyzet, hiszen a színkeverést a gyártó által szállított festékhez állítják be, más festékkel felborul az árnyalati egyensúly. A színes nyomtatóknál tehát jobb óvatosan takarékoskodni.