Zsíró: a bankok közötti átírással, pénzmozngás nélkül történő fizetés: Alsó Bank nügyfele megbízást ad egy összeg átutalására Belső Bank ügyfelének, Belső Bank egy ügyfele viszont Alsó Bankba irányít pénzt. Az ilyen ügyletek lebonyolítása egyszerűbb, ha bizonyos időközönként összevárják a megbízásokat, kiszámítják, honnan hova mennyi pénznek kell átkerülnie, és csak a különbözetet utaztatják. Sok bank összefogásával a rendszer továbbfejleszthető, ha képzeletben az átutalni szánt összegeket, a tartozásaikat és követeléseiket külön egyesítik, és minden bank csak a kettő különbözetét kapja meg, illetve fizeti be.
Magyarországon sokáig csak a Magyar Nemzeti Bank kezelt folyószámlákat. Amikor megalakultak a kereskedelmi bankok, kialakult a kétszintű bankrendszer, felmerült egy elektronikus, számítógépes kölcsönös elszámolórendszer igénye. Erre hozták létre a Giro Rt-t 1989-ben. 1994-ben működtetni kezdték a bankközi elszámolások rendszerét.
A számítógépes rendszert meglehetősen bonyolulttá teszi az a kikötés, hogy minden kereskedelmi banknak naponta meg kell teremtenie a kifizetései fedezetét. Tehát nem a Giro Rt. rendszerébe építették be azt a tartalékot, amely a napi egyensúlyhiányt áthidalja, hanem minden banknak magának kell, saját tartalékai terhére megteremtenie a nála kezdeményezett átutalások fedezetét. Először még annak pontos ismerete nélkül, hogy honnan mi érkezik az aznapi átutalásokból a számlájukra, másodszor másnap, az előzetes számításokból kialakult IBI mátrix alapján. Ez a mátrix nem más, mint a rendszerben részt vevő bankok közötti átutalások összesítése, amely páronként tartalmazza minden bank aznapi követelését és tartozását a többivel szemben.
Ott tehát még nem tart a magyar bankrendszer, hogy az átutalások azonnal megtörténjenek, az átfutás majdnem egy nap. A ciklus - elszámolási nap - számítástechnikai szempontból délután négykor kezdődik, és másnap fél tizenkettőkor fejeződik be. Éjjel egy óráig fogadja a központ a bankokból érkező megbízásokat, majd feldolgozza azokat, és kialakítja az előzetes bankközi egyenleget. Az átutalásokat azonban csak addig regisztrálja, amíg az előre bejelentett fedezetből, illetve az aznapi átutalásokból futja. A feldolgozás eredményéről minden bank jelentést kap reggel hétkor, és amelyiknél maradt teljesítetlen átutalás, az fél tízig gondoskodik annak fedezetéről. A végleges elszámolás fél tizenkettőre készül el, ezután kezdődhet a bankokban a beérkezett átutalások feldolgozása.
Az átutalások végrehajtásának ideje, beleszámítva a bankon belüli munkát is, inkább két nap, viszont ez a megoldás biztonságot nyújt az esetleges meghibásodások katasztrofális következményei ellen. Jó, hogy a központ először befogadja együtt a bank aznapi átutalásait, s csak azután kezdi el a feldolgozását. Így ha az adatállományok átküldése vonalszakadás miatt megszakad, a hiba elhárítása után megismételhető az adattovábbítás. A vonalszakadás hatásának kivédésére kettős hálózat szolgál. A rendszeres adatátvitel bérelt vonalakon történik, de szükség esetén mindenütt át lehet térni műholdas vagy fénykábeles megoldásra.
A zsíró számítástechnikai rendszerét úgy alakították ki, hogy a bank és központ közötti adatforgalom jól követhető legyen. A bankban ezért elhelyeznek egy GID kapcsolati számítógépet, amelynek más feladata nincs, mint a kapcsolattartás a Giro Rt. központi számítógépével. Az ebben dolgozó program a banktól kapott adatokat átalakítja úgy, hogy ha valaki belehallgatna az üzenetbe, akkor se tudjon használható információhoz jutni.
1989-ben alapították a Giro Rt.-t, és 1994 őszén kezdett működni a számítógépes elszámolási rendszer. A két esemény között eltelt öt év alatt a korábban vártnál gyorsabban nőtt a bankok szerepe, a folyószámla-kezelés jelentősége. A kormányzat most arra törekszik, hogy a vállalkozások közötti pénzmozgás minél nagyobb részét átterelje a készpénz nélküli forgalomba, és a köztisztviselők, közalkalmazottak fizetését is igyekszik átutalással intézni. Mindez ha megvalósul, a mainál nagyobb adatátviteli igényt is jelent. A tapasztalatok szerint maga a bankközi elszámolás programja képes a mainál jóval több átutalást is fogadni, lebonyolítani, az átutalások száma tömeges növekedésének terhét inkább a bankok belső elszámolási rendszere viseli majd.
Újabb kihívást az jelenthet, ha felmerül az igény a kereskedelmi bankok részéről a lebonyolítás gyorsítására, az azonnali átutalás lehetőségének megoldására. A home banking terminálok felállítása az ügyfeleknél, a nyilvános adathálózati adatszolgáltatás beindulása azonban előbb-utóbb kikényszeríti ennek a megoldását is.